A Vágóhíd- és Mester utca sarkán dolgozom. Sokszor van, hogy rendőrök irányítják a forgalmat az itteni kereszteződésben. A kollégáim azt mondták, hogy a zsarunövendékeket küldik ki ide gyakorolni. Van, hogy figyeljük az ablakból őket. Mókás, ahogy az emberek igazából nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, mert hiába van jogsi, fingjuk nincs mikor lehet menni, mikor nem. És néhány hónappal ezelőttig én sem tudtam volna, csak amióta a jogsit csinálom. Pedig nem nagy ügy, igazán egyszerű az egész. Ma reggel a Közvágóhídnál nem működtek a lámpák és élesben, gyalogosként láthattam az emberek tanácstalanságát. Amint meglátták, hogy nem működnek a lámpák, elkezdtek hőbörögni, fintorogtak, vagy éppen hatalmas szemeikben láttam a kérdést "Na most akkor mi van? Mikor mehetek át?". És nem értem, hogy ezt például miért nem tanítják az iskolában? Mert az egy dolog, hogy az aki leteszi a jogsit, a kresz alatt megtanulja, de mondjuk egy 15 éves középiskolás? Vagy valaki, aki nem is akart jogosítványt? Ő honnan fogja tudni? Pláne, hogy hiába van sokaknak jogosítványuk, ők sem tudják. Valószínűleg azért, mert egyszer -talán- megtanulta még a kresz vizsga előtt, de aztán nem volt rá szükség, mert bármerre járt, flottul működtek a lámpák, és hát a nem használt infok nagy része kipárolog az ember agyából. Szóval ma reggel is láttam, hogy a sofőrök legalább fele nem tudja mikor mit kell csinálni. Hát még a gyalogosok! Amikor a rendőr feje felé emeli a karját (ami a sárga lámpának felel meg, tehát utána piros lesz), akkor még teljes lelki nyugalommal tapossák a gázt az emberek és úgy sétál be eléjük a szegény egyenruhás, hogy "Mostmár elég lesz, meg kellene állni emberek!". És nem értik. A gyalogosok meg csak pislognak sokan és úgy szaladnak át, mert nem biztosak a helyzetükben. Egyrészt mókás a dolog, de közben meg szomorú is, hogy ennyire nem vagyunk felkészítve. De ez csak egyetlen dolog arról a listáról, amit nem tanítanak az iskolában, pedig kellene. Szerintem. De a Pitagorasz tételt nagyon kell tudni, pedig soha nem fogod használni, meg a különböző országok egy főre jutó GDP-jét. Ettől még érdekes és persze jó ha tudsz róla, meg hát az alapműveltséghez tartozik, de hogy tudd mikor mehetsz át a zebrán, ha a rendőr irányít, az meg alaptúlélési műveltség. 
De nem tanítanak meg arra sem, hogy hogyan működik a hitel, hogy hogyan kell adóbevallást készíteni, hogyan vállalkozz, hogyan kell tanulni (mármint a technikáját, hogy meg is maradjon az ismeret és ne csak a magolás menjen), szépen kifejezni magad, önvédelmet(!), és még sorolhatnám. Valahol olvastam, hogy általánosban még mindig tanítják informatika órán a Commenius Logo program használatát. Hát fura. Lehet fejlődni kéne, nem? 

Bizony. Én. Meg egy diéta. Soha. Ja, de. Most. De csak egy hét, és annak is mindjárt vége. Nem a fogyás miatt kezdtem bele, hanem a méregtelenítő tulajdonsága miatt, de azért már fogytam 2,5 kilót (pont ennyit, de tényleg) 4 nap alatt, szóval legalább valami nyoma van, hogy undorodásig eszem ezt a levest. A méregtelenítő hatását nem tudom mérni. Vagy igen? Nem hiszem. Honnan tudjam, hogy működik? Van aki azt mondta, idézem "Észre veszed majd, annyit fogsz f.sni!". Hát a jövendölés nem valósult meg, akkor most nem működik? Mindegy, most már végig csinálom, amúgy is kiváncsi vagyok. Középsuli elején voltam olyan súlyban, mint most, és nem tudom megy e még le, és ha igen, mennyi. Viszont azt írták, hogy az első két nap borzalmas lesz, de utána meg minden jobb lesz, és energikusabb leszek és boldogabb. Hát nem. Tökre fáradt voltam így is. Meg boldog -de az eleve vagyok, szóval nem írhatjuk a diéta jótékony hatásai közé. Na mindegy. Azért annyira nem vészes ez a diéta, nem arról van szó, hogy most hét napon át kizárólag ezt a levest kell enni, csak éppen minden nap kell enni belőle. Mindenesetre garantálom, hogy ha elkezded, akkor a harmadik napra megutálod a káposztalevest. Meg talán magát a káposztát. Legalábbis egy időre biztosan. A leves egyébként lényegében egy zöldségleves sok hagymával és káposztával.
És ezekből áll össze:
6 db közepes hagyma
1 vagy 2 kis paradicsompüré konzerv
1 nagy fej édeskáposzta (1,5 kg) apróra vágva
2 db zöldpaprika
4 db sárgarépa
2 db zellergumó vagy 6 szál friss zellerlevél
2 db leveskocka
petrezselyem, bazsalikom (friss) apróra vágva.

Namost, engem senki se világosított fel, hogy ehhez az adaghoz egy gigantikus kondér kell, bár gondolhattam volna magamtól is, hisz eleve másfél kiló kápi kell bele. De mindegy. Megint tanultunk valamit. Viszont nincs is akkora edényem, amibe ez belefér. Így hát mikor észrevettem, hogy bizony ez nem fog beleférni, akkor úgy döntöttem, hogy a káposzta második felét nem rakom bele, és a hagymának is kb a felét vettem. A többi ment a fagyóba. És tegnap csináltam még egy adagot, mert azért nem akartam a vasárnap főzött levest enni a következő vasárnapig. Kényeskedés, tudom. De nemár. Az első adagból úgyis kihagytam a paradicsompürét, így legalább a hét második felétől van egy kis változatosság. Csak ez meg erős lett. Mert tettem bele fehérborsot. És úgy tűnik sok lett. Nem bírom az erőset. Így jártam. :) 
Viszont, mint említettem, nem csak ezt a levest kell enni egész héten.
Íme a bűvös heti étrend:
1. nap: Leves és gyümölcs (banán nem).
2. nap: Csak leves és zöldségek, valamint vacsira egy nagyobb héjában sült krumpli vajjal. 
3. nap: Leves, gyümölcs és zöldségek (krumpli nem).
4. nap: Leves, gyümölcs, és tej. Hát azt nem írta, hogy mennyi tej, én két bögrével ittam egész nap.
5. nap: Leves, 20 dkg marhahús, sok paradicsom és rengeteg víz.
6. nap: Leves (legalább egyszer), 2–3 szelet marhahús, zöldségféle (krumpli nem), és saláta.
7. nap: Leves (legalább egyszer), főtt barna rizs, zöldség és gyümölcs (nem édes). 
És mindezek mellé rengeteg rengeteg folyadék.

Szóval végülis annyira nem egyhangú. Csak kicsit. És a leves az minden nap kell. Viszont ebből és a zöldségekből annyit lehet enni, amennyit csak akarsz. Azt írják, hogy a hét végére 2-3 kg lemegy, ha mozogsz is mellette akkor lehet 5-8 is. Hát talán a 3 meglesz a végére. Mozogni megint nem mozgok. 
Még két nap van hátra, meg egy szülinapi buli, amin lesz sok süti és torta, meg gulyást főznek, és ott leszek én. Majd rágok répát. Meg levest. 

Ez is tipikusan olyan téma, ami két táborra osztja az embereket. Aki elfogadja és aki ellenzi. Szerintem nincs "tartózkodom" csapat a kérdésben. Aki tartózkodik, az inkább elfogadja, mint ellenzi. Nem? 

Én speciel az elfogadók táborát erősítem. És őszintén szólva nem értem, hogy a 21. században hogy lehet ez még mindig ennyire "szégyellni való". Azt mondják sokan (és ez a kedvencem), hogy a szexuális beállítottság fejben dől el. Hát én ilyenkor mindig pislogok sokat. Mert mi van? Ezt most nem értem. Valaki vagy vonzódik a másik nemhez, vagy nem. Van egy gasztronómiai példám erre az esetre.
Tegyük fel, hogy Fejbendőlel nem szereti a pacalt. Tegyük fel, hogy nem tetszik neki az állaga, a színe, az íze, meg egyébként úgy az egész, ezért nem eszi. Akkor ha most én azt mondom neki, hogy márpedig holnaptól ő szeretni fogja, akkor így lesz? Ha eldönti, hogy szeretni fogja, akkor így lesz? Nem hiszem. Ha én eldöntöm, hogy holnaptól meleg leszek, akkor az leszek? Ezt sem hiszem. Ha fejben dőlne el, akkor valószínűleg nem lennének homoszexuális emberek. Vagy legalábbis nagyon kevesen lennének. Mert amennyire én tudom (mindenféle témában olvasgatás után), amikor valaki elkezd vonzódni a saját neméhez, azt szégyelli. Mivel a társadalom még mindig azt neveli az emberbe, hogy ez rossz, és fúj, nem normális, undorító, és állj a sarokba! Ezért titkolja, és próbál tenni ellene, későn fogadja el, vagy soha, és akkor boldogtalan egész életében. Ha fejben dőlne el, akkor rövid időn belül megszűnne a vonzalom a saját neme iránt. Vagy persze lehet, hogy tök hülyeség ez az egész, de én így gondolom.

Egyébként meg szerintem senkinek semmi köze hozzá, hogy ki kit szeret és hogyan. Mindenkinek saját dolga, hogy mit csinál a hálószobában. Vannak emberek akik a durva szado mazo-t szeretik, szerintem meg az fúj. Nem tudom miért jó, ha fájdalmat okoz a párom. De ettől még nem ítélem el, ha neki az jó, akkor egészségére, ő dolga! Ameddig mindkét félnek jó, addig másoknak nem tökmindegy?!

Jó persze, nem szép látvány, amikor két férfi a parkban nyalja falja egymást a padon. De szerintem az sem szép látvány, mikor egy "normális" pár nyalja falja egymást a parkban a padon. Mert menjenek inkább szobára. De bezzeg, ha két nő nyalja falja egymást az már szexi, meg az milyenjómár. Érdekes. Most akkor ellenzi, vagy nem a homoszexualitást? 

Van aki szerint betegek, undorítóak, fajtalankodók, rossz emberek.
Rengeteg híres ember van a világon, aki meleg. Akkor most ők is rossz emberek? Vajon Fejbendőlel más szemmel látja mindazt, amit ők letettek az asztalra?
Kulka János.Mind tudjuk milyen remek színész. Egy Kossuth- és egy Jászai Mari díj is bizonyítja.
Alföldi Róbert. Nála is befigyel egy Jászai Mari díj, plánesőt a Nemzeti Színház igazgatója is volt.
De kár belemenni, hiszen akár itt örökké sorolhatnám. David Bowie, Moliére, James Dean, Marlon Brando, Leonardo DaVinci, Elton John, Ellen Degeneres. Olyan hosszú listát írhatnánk, hogy csak na. :D 

Attól, hogy valaki a saját neme felé vonzódik, még nem rossz ember. Lehet, hogy Fejbendőlel ismerősei közt is van olyan, aki meleg, csak ő éppen nem tudja róla. Ha megtudná megutálná? Attól ő még ugyanaz az ember maradna. Semmivel se lenne rosszabb, semmivel se lenne kevesebb.

Valamikor nem is olyan rég, benn a városban elsétált mellettem egy meleg pár. Két férfi. Kézen fogva sétáltak, beszélgettek, nevetgéltek. A látványuk mosolyt csalt az arcomra. Tudod miért? Mert szépek voltak! Mert láttam rajtuk, hogy boldogok és a boldogság mindig szép! És ha úgy ők boldogok, akkor én bizony mellettük állok! :D

Én elfogadom azt is, ha valaki ellenzi a dolgot, de gyűlölködni attól még nem kell. Fejbendőlel nem szereti a pacalt, és nem is fogja szeretni soha. Nem is kell. Én sem szeretem. De attól még nincs baj azzal, hogy más szereti. :)

Csókpuszi

A cím el is árulja, hogy nagyrészt miről is fog szólni ez a bejegyzés, de mielőtt rátérnék egy két dolog történt még azért. Néhány rövid mondatban le is írom. :)

Megemésztettem a vasárnapi boltzár eltörlésének kérdését és úgy döntöttem, hogy lesz@rom inkább. Felesleges ezzel idegesíteni magam, csak tönkremegyek benne. 

Elkezdtem a jogsit. Múlt héten volt a kresz vizsga, tegnap az elsősegély. Mindkettő megvan, úgyhogy legyél rám büszke! :D

A szombatot a legjobb barátnőmmel töltöttem. Felmentünk a városba, és rengeteget fényképeztünk. Úgyhogy most van rengeteg totál sablon fotóm többek között a Gellért hegyről, a Parlamentről, és a Dunáról. Viszont csináltunk pár jófej fotót kettőnkről is. Nagyon nagyon jó napot töltöttünk együtt! :D

Éééééés ma volt az első munkanapom az új helyen. :D Otthagytam a kereskedelmet és most egy állami cégnél dolgozom laboratóriumi technikusként. Szóval sikerült a szakmámban elhelyezkedni. Végre. :D
Igazából egyetlen nap után nem lehet rendes véleményt mondani, de egyelőre mindenki kedves és segítőkész. És -ugyan eszméletlen sok infót daráltak le nekem ma- igazán élveztem a mai napot. Azért nagyon elfáradtam. Nagyon nagyon. 
És egy kicsit aggódom is. A szakmai vizsgám 4 éve volt, és utána egyetlen percet sem dolgoztam laboratóriumban, ezért nagyon remélem, hogy visszatérnek a tanultak, mert ma totál hülyének éreztem magam. xD Ezzel együtt nagyon izgatott is vagyok, és kiváncsi. 
A válasz a kérdésre, hogy mit is fogok csinálni pontosan: állati eredetű élelmiszerek toxikológiai vizsgálatát végezzük. Szóval kb pont nulla a háttértudásom, mert a suliban ilyesmiket nem tanultunk. Na de majd most! :D

Majd írok még, ha már túl leszek legalább az első héten.
Jó légy, vigyázz magadra!

Csókpuszi

Évekkel ezelőtt volt egy blogom. Aztán valahogy ráuntam, vagy mi. De néha úgy érzem, hogy jó lenne vezetni valami naplót (középiskolás koromban volt, de inkább elégettem mindet xD), ahová leírhatom a gondolataimat, az érzéseimet, a véleményemet különböző témákról, illetve a világ dolgairól. Hát úgy döntöttem ismét blogírásba kezdek, ha másért nem is a saját boldogításomra. Aztán vagy olvassák mások is, vagy nem. 

Középiskolában újságíró akartam lenni (előtte meg balerina, doktornő, lakberendező, színésznő, énekes, sportoló, dekoratőr, zongorista, stb), mert igazából már akkor is szerettem írni. Valószínűleg ezért is vezettem naplót. Azért gépelni gyorsabb és kényelmesebb. :) Sokszor eszembe jut egy téma, és magamban jól elmondom a véleményemet róla, és arra gondolok, hogy milyen jó lenne ezt leírni. Nos, a facebook nem alkalmas erre, mert ha gyakran osztanék meg hosszú irományokat, akkor a facebook ismerőseim egy részét kiidegelném vele és letiltanának szépen. Bár ki tudja... Lehet, hogy így is letiltottak páran. xD De a facebook nem is alkalmas erre, nem igaz? Erre valóak a blogok. Szóval tessék, szabad olvasni, szabad kommentelni (de ha elszalad veled a ló, akkor tiltom ezt a lehetőséget), szabad szeretni, szabad utálni (de csak magadban, mert utálkozni nagyon rossz dolog!). :) 

Nagyon fontos, hogy ez a blog 100%-ban rólam szól. Én vagyok az író, az saját véleményemet fogom leírni. Ha nem tetszik, vagy nem értesz egyet a véleményemmel, akkor nem kell olvasni, nincs szükségem olyan troll kommentekre, mint "Hát ez tök hülyeség, és az nem is úgy van és egyébként is.". Jó? A jó kiritka megint más tészta, illetve a saját véleményed is érdekel egy egy témával kapcsolatban.

Azért egy kis bemutatkozás sem ártana, igaz? 
Ezeket a dolgokat sosem tudom, hogy hol kellene kezdeni. Hogy tudnám a legrövidebben bemutatni magam? Vagy mik az igazán fontosak? Hogy hány éves vagyok? Hogy hol születtem? Hogy hol nőttem fel? Vagy inkább, hogy hogyan nőttem fel?
Nos lássuk (igyekszem rövidre fogni).
Budapesten születtem, ott is éltünk egy ideig, majd az öcsém születése után nem sokkal Tökölre költöztünk. Itt nőttem fel. A szüleink válása után édesapánk nevelt minket, akinek úgy érzem nem tudom eléggé megköszönni azt a rengeteg dolgot, amit értünk tett. Azt hiszem a felét sem fogtam még fel... Hogy milyen nehéz lehetett neki. Majd ha saját gyerekeim lesznek talán megértem. Nem is emlékszem pontosan hány éve, de apa ismét meg találta a szerelmet, így bekapcsolódott családunkba egy nevelőanya. Érettségi után 2 szakmát is szereztem, egy Élelmiszer-higiénikus technikusit, és egy Műkörmöst. Nem illenek össze, tudom. xD Aztán végül egyik szakmában se sikerült elhelyezkedni. Jelenleg a kereskedelemben dolgozom egy német üzletláncnál, mint bolti eladó. Messze áll a szakmáimtól. xD Jelenleg Szigetszentmiklóson élek vőlegényemmel, akit nem is vagyok benne biztos, hogy megérdemlek, mégis mellettem áll. Alapvetően mosolygós ember vagyok, de azt hiszem hangulat ember is, de már dolgozom az ügyön. Imádom a zenét, a könyveket, a családomat és a barátaimat. Imádok táncolni, amikor egyedül vagyok itthon és senki sem lát (pont úgy, mint a filmekben). Sokszor belekezdek dolgokba, találok új hobbikat és szinte mindig feladom őket (ilyen pl: rajzolás, zongorázás, műkörmözés, blog írás -talán ez nem jár így-, szalvéta gyűjtés, és még sorolhatnám). Imádok fényképezni, kirándulni. Sportolni nem. Pedig kéne. Talán csak még nem találtam meg a nekem valót. Imádok enni (sajnos). Imádom a nasikat (akár éjfélkor is), és filmeket (nameg sorozatokat) nézni. Imádom a hegedű hangját, a zongorát, a kettőt együtt pedig pláne. Utálom a celebhíreket, mégis sokszor elolvasom őket, hogy aztán azt mondjam: "Most őszíntén, ez ki a fenét érdekel?!". Hát ha elolvastam... Na mindegy. -.- Szeretem a koreai nyelvet, és a spanyolt, mindkettő gyönyörű. Nem csípem a francia nyelvet, számomra lehetetlen kiejteni. Nincsenek kedvenc dolgaim, de semmiből. Tényleg. Feláll a szőr a hátamon a metál zenétől és a hörgéstől. Van egy lelkitársam, -ha mondhatom így-, félszavakból is értjük egymást, sokszor egy nézésből is, ő pedig az unokanővérem. Különleges kapcsolatunkat tavaly egy ikertetoválással pecsételtük meg. :) Imádom ágyba kapni a kávét és szabadnapomon délig pizsiben lenni (most 13:05 van, de még pizsiben nyomom xD). 
Rengeteg dolgot tudnék még írni, de nem fogok. Végigolvasod egyáltalán? Nem tudom. Most ennyit rólam, aztán majd úgyis megismersz az írásaimból. Végül nem sikerült rövidre fogni. Bocsi. :)

Csókpuszi