Évekkel ezelőtt volt egy blogom. Aztán valahogy ráuntam, vagy mi. De néha úgy érzem, hogy jó lenne vezetni valami naplót (középiskolás koromban volt, de inkább elégettem mindet xD), ahová leírhatom a gondolataimat, az érzéseimet, a véleményemet különböző témákról, illetve a világ dolgairól. Hát úgy döntöttem ismét blogírásba kezdek, ha másért nem is a saját boldogításomra. Aztán vagy olvassák mások is, vagy nem. 

Középiskolában újságíró akartam lenni (előtte meg balerina, doktornő, lakberendező, színésznő, énekes, sportoló, dekoratőr, zongorista, stb), mert igazából már akkor is szerettem írni. Valószínűleg ezért is vezettem naplót. Azért gépelni gyorsabb és kényelmesebb. :) Sokszor eszembe jut egy téma, és magamban jól elmondom a véleményemet róla, és arra gondolok, hogy milyen jó lenne ezt leírni. Nos, a facebook nem alkalmas erre, mert ha gyakran osztanék meg hosszú irományokat, akkor a facebook ismerőseim egy részét kiidegelném vele és letiltanának szépen. Bár ki tudja... Lehet, hogy így is letiltottak páran. xD De a facebook nem is alkalmas erre, nem igaz? Erre valóak a blogok. Szóval tessék, szabad olvasni, szabad kommentelni (de ha elszalad veled a ló, akkor tiltom ezt a lehetőséget), szabad szeretni, szabad utálni (de csak magadban, mert utálkozni nagyon rossz dolog!). :) 

Nagyon fontos, hogy ez a blog 100%-ban rólam szól. Én vagyok az író, az saját véleményemet fogom leírni. Ha nem tetszik, vagy nem értesz egyet a véleményemmel, akkor nem kell olvasni, nincs szükségem olyan troll kommentekre, mint "Hát ez tök hülyeség, és az nem is úgy van és egyébként is.". Jó? A jó kiritka megint más tészta, illetve a saját véleményed is érdekel egy egy témával kapcsolatban.

Azért egy kis bemutatkozás sem ártana, igaz? 
Ezeket a dolgokat sosem tudom, hogy hol kellene kezdeni. Hogy tudnám a legrövidebben bemutatni magam? Vagy mik az igazán fontosak? Hogy hány éves vagyok? Hogy hol születtem? Hogy hol nőttem fel? Vagy inkább, hogy hogyan nőttem fel?
Nos lássuk (igyekszem rövidre fogni).
Budapesten születtem, ott is éltünk egy ideig, majd az öcsém születése után nem sokkal Tökölre költöztünk. Itt nőttem fel. A szüleink válása után édesapánk nevelt minket, akinek úgy érzem nem tudom eléggé megköszönni azt a rengeteg dolgot, amit értünk tett. Azt hiszem a felét sem fogtam még fel... Hogy milyen nehéz lehetett neki. Majd ha saját gyerekeim lesznek talán megértem. Nem is emlékszem pontosan hány éve, de apa ismét meg találta a szerelmet, így bekapcsolódott családunkba egy nevelőanya. Érettségi után 2 szakmát is szereztem, egy Élelmiszer-higiénikus technikusit, és egy Műkörmöst. Nem illenek össze, tudom. xD Aztán végül egyik szakmában se sikerült elhelyezkedni. Jelenleg a kereskedelemben dolgozom egy német üzletláncnál, mint bolti eladó. Messze áll a szakmáimtól. xD Jelenleg Szigetszentmiklóson élek vőlegényemmel, akit nem is vagyok benne biztos, hogy megérdemlek, mégis mellettem áll. Alapvetően mosolygós ember vagyok, de azt hiszem hangulat ember is, de már dolgozom az ügyön. Imádom a zenét, a könyveket, a családomat és a barátaimat. Imádok táncolni, amikor egyedül vagyok itthon és senki sem lát (pont úgy, mint a filmekben). Sokszor belekezdek dolgokba, találok új hobbikat és szinte mindig feladom őket (ilyen pl: rajzolás, zongorázás, műkörmözés, blog írás -talán ez nem jár így-, szalvéta gyűjtés, és még sorolhatnám). Imádok fényképezni, kirándulni. Sportolni nem. Pedig kéne. Talán csak még nem találtam meg a nekem valót. Imádok enni (sajnos). Imádom a nasikat (akár éjfélkor is), és filmeket (nameg sorozatokat) nézni. Imádom a hegedű hangját, a zongorát, a kettőt együtt pedig pláne. Utálom a celebhíreket, mégis sokszor elolvasom őket, hogy aztán azt mondjam: "Most őszíntén, ez ki a fenét érdekel?!". Hát ha elolvastam... Na mindegy. -.- Szeretem a koreai nyelvet, és a spanyolt, mindkettő gyönyörű. Nem csípem a francia nyelvet, számomra lehetetlen kiejteni. Nincsenek kedvenc dolgaim, de semmiből. Tényleg. Feláll a szőr a hátamon a metál zenétől és a hörgéstől. Van egy lelkitársam, -ha mondhatom így-, félszavakból is értjük egymást, sokszor egy nézésből is, ő pedig az unokanővérem. Különleges kapcsolatunkat tavaly egy ikertetoválással pecsételtük meg. :) Imádom ágyba kapni a kávét és szabadnapomon délig pizsiben lenni (most 13:05 van, de még pizsiben nyomom xD). 
Rengeteg dolgot tudnék még írni, de nem fogok. Végigolvasod egyáltalán? Nem tudom. Most ennyit rólam, aztán majd úgyis megismersz az írásaimból. Végül nem sikerült rövidre fogni. Bocsi. :)

Csókpuszi